“Ma van az a nap, amikor megünnepeljük a pillanatokat – megállunk, hogy érezzük a napfényt, és saját szivárványt építünk. Ma van az a nap, amikor megünnepeljük a lehetőségeket, és nekivágunk saját kalandjainknak. Ma van az a nap, amikor élünk és nem…

Telnek a napok, hetek – aztán a hónapok is észrevétlenül. Mozgalmas életet élünk, vagyis hát inkább intenzívet, emiatt annak is örülök, ha a verbális kommunikációm elégségest kap az élet iskolájában, az írás marad az utolsónak. Még mindig munkamán vagyok,…

A múlt héten mi is átestünk a náthás, torokfájós, szétmegyafejem állapoton. Kicsi Kincsem pénteken kezdte - bár láza nem volt, elég ramatyul nézett ki. Szombat reggel a szemeszterindító első kinek-mi-gondja konzultáció előtt - mivel a házipatika 10 éves gyerekre hitelesített…

  Néha azon kapom magam, hogy megint eltelt egy nap, egy hét, egy hónap… idestova már több mint egy év is eltelt és nem mindig úgy alakulnak dolgok, mint ahogyan terveztem, szerettem volna. Hiába gondolom át sokadjára, mit csinálok rosszul, valahogyan mégsem jön az…

 néha amilyennek szeretnénk, hogy legyen... És most úgy döntöttem, hogy szép volt. Nem, mintha nem lett volna benne egy rakás bosszúság, meg gond és fölösleges kör, hisztéria és miegymás, de akkor is. Már az indulás sem volt egyszerű, reggel félálomban el kellett dönteni,…

 .. meg a boldogság.. Azt hiszem, hogy ha valóban így van, ahogyan mondják, miszerint a boldogságért meg kell szenvedni, akkor tényleg maaarha nagy boldogság vár ránk. Mert egyébként nem lenne korrekt ennyit szenvedni a semmiért. Időről időre sajnos előtérbe kerül a dolog,…

 ahhoz, hogy kiverje a biztosítékot..Nem akartam azt, hogy mint egy virtuális boxzsákot használjam ezt a blogot.. van erre más fórum, lehetőség, ezt inkább hanyagolnám itt. De a múlt héten annyit forrongtam, panaszkodtam és olyan szinten voltam felháborodva, amire mostanság nem…

 Tudom, hogy a kettő összhangját kellene megtalálni és erre általában minimális esély van, mert persze néha megint -még mindig- álomvilágban élek.. bár ez engem nem szokott zavarni. Lehet, hogy kicsit kritikusabban nézem mostanában a dolgokat, de ki az, aki nem így tenne,…

  Nem vagyok vallásos, nem is leszek talán, ahhoz túl racionálisan nézem a dolgokat. Velem született rendellenességek egyike - a nagyfokú önállósággal, túlfejlett igazságérzettel és a nagyra nőtt önérzettel együtt.. a büszkeség terén is hasonlóan állok.. (De…

 Újévi fogadalmakat tettem és úgy gondoltam, le is írom őket… legyen min nevetni 2010. januárjában, de remélem  nem csak ennyi mosolyognivaló lesz akkor.. mert mostanság nem nagyon van min nevetni.. (még jó, hogy azért mindig találunk valamit, ha nagyon szeretnénk..)…

Szépen lassan felnőnek… ha tetszik nekünk, ha nem…  lépegetnek az úton előre, néha nagyot ugranak, de megállíthatatlanul haladnak. Fogjuk a kezüket az úton…   Szóval az úgy történt, hogy lebuktam… Egy ideje már töröm a fejem és nézegetem az…

    …köztünk általában mindenben összhang van.. vagy mégsem?? :D régen még vadásztuk, hogy melyik kérdés lesz az, amelyikre nem egyforma választ adunk.. azóta eltelt úgy egy év és idővel kiderült, mennyire nem is vagyunk egyformák.. :) mert végül…

 Öregszem… bocsánat, tapasztalok.. (tetszett ez így nekem régen nagyon.. amellett valóban így van és jobban is hangzik..:) )Tapasztaljuk az idő múlását. Mert hát az telik.. sorba szedem néha a „dolgaimat”, jönnek az évszaknak megfelelően becézett…

  Egy kis nyelvtan – csak úgy nálunk…Te magad gondolkodsz, egyszemélyben, én miminum másfélben.. neked véleményed van, nekem véleményünk… ez más… velem beszélsz, de nekünk mondod… ez kicsit bonyolult, bár vehetjük roppant egyszerűnek…

  Úgy érezzük hisztizünk… pedig nem.. sok, ami sok néha.. sok egyedül, sok lehet néha minden és bármi…sok a hétköznap és sok a nagy feladat… és néha gördít az élet elénk néhány megoldhatatlannak tűnő akadályt…És van úgy, hogy néha futunk…

 Hááát az is megesik. És nem csak úgy, mint amikor a kedves „kollega” szól, hogy a pénteki munkaidő végén még lenne egy kis dolog – és már mennék és majdnem a sírás vesz elő… van ennek egy jóval poénosabb oldala is… Először is úgy…

  Hiába… átkozom sokszor, de szeretem a reggeleket…  Mindig valami új kezdődik, ami okot adhat az állítólag optimista természetemnek élni.. és még ha nem is, de hát szeretem azokat a reggeli rítusokat… Összekapjuk magunkat a leányzóval és a ház előtt…

    Tegnap délután óta csend van.. szokatlan.. főleg akkor, amikor valaki folyamatosan emberek  között van.. szokatlan még mindig az egyedüllét, az időnként gyerek nélkül töltött hétvégék – pedig így van ez már jó ideje, de nem bízom abban, hogy ez…

  Tudom, hogy a „normál”, „hagyományos” házas csiga, amiket a kertben lehet találni, az neem az a megszokott normál háziállat.. de panelban.. maga a tökély… nem kell naponta többször sétálni vinni, nem hangos, nem koszos, nincsenek speciális…

Jó írni.. csak nem mindig.. és nem mindig ide… most inkább azokkal osztom meg a „dolgaimat”, akikhez kötődik.. és ne adjam túlzottan itt ki magam – ugye?:) pedig jó az néha… talán túl személyesek ide azok a sorok… írhatnék sok dologról, ami…

Aki ismer, az tudja, hogy ez a munkahelyemet jelenti… az igazi családom.. az mááás kategória.. :) Szóval itt jöhetnek az idéző-, meg a gondolatjelek… de mégis, valahogyan tényleg úgy érzem magam.. hangos, zajos, érzelmekkel teli, sokszor vígjátékba illő szerepekkel…

És hát ugye vannak a félreértett szavak… amiről mi azt hisszük egyértelmű, s ilyenkor bukásesélyesebbek a leírott gondolatok – amiket személyes kontaktus híján ki így, s más úgy értelmez… szó sincs róla, hogy én tudnék esetleg „vállvonva…

„Mert nálatok minden soft meg light meg rózsaszín….” Mennyire becsapás ez így… és nem is így van igazán.. Soft a tüsfürdő és a mosogatószer, light a sajt, a vaj és még nem is tudom mi – rózsaszínnek pedig ott a szappan… Csajos kis világunk…

Akartam már valami vidámabbat is írni, nem csak mindig „mélyről”.. No, akkor  hát íme szőkeségem története, avagy botladozó blogolások – legalábbis a kezdet… :D Bevezető információként azért el kell mondanom, hogy annyira nem vagyok szőke (főleg,…

Karácsony előtt egy nappal kicsit nagyon elgyötörten az ünnepen gondolkodom. Azon, hogy ez is kezd lassan megoldandó feladat lenni, elveszíti a gyermekkorban átélt varázsát, amikor még nem az volt a fontos, hogy mi van a csomagban -vagyis hát az is-, csak legyen, legyen valami…