Tudom, hogy a kettő összhangját kellene megtalálni és erre általában minimális esély van, mert persze néha megint -még mindig- álomvilágban élek.. bár ez engem nem szokott zavarni. Lehet, hogy kicsit kritikusabban nézem mostanában a dolgokat, de ki az, aki nem így tenne,…

 ez általában nagyon nincs a mostani fiatalságban.. és most nem akarok bántani senkit, mert merem még hinni, hogy a probléma általánosságától eltekintve nevelkedik azért még normális értékrenddel is kisember, fiatal... Konkrétan arra gondolok, hogy nem nagyon van mostanság…

Aki ismer, az tudja, hogy ez a munkahelyemet jelenti… az igazi családom.. az mááás kategória.. :) Szóval itt jöhetnek az idéző-, meg a gondolatjelek… de mégis, valahogyan tényleg úgy érzem magam.. hangos, zajos, érzelmekkel teli, sokszor vígjátékba illő szerepekkel…