Szilágyi Domokos: Karácsony A puha hóban, csillagokban, az ünnepi foszlós kalácsonláthatatlanul ott a jel,hogy itt van újra a karácsony.Mint szomjazónak a pohár víz,úgy kell mindig e kis melegség,hisz arra született az ember,hogy szeressen és szeressék.  S hogy…

 No, ezzel kicsit mínuszban vagyunk. Talán még a gyerek tartja a szintet kettőnk közül, engem azonban sehogyan sem kap el ez a néha kissé szentimentális hangulat. A mai karácsonyi félévzáró értekezletünk után pedig még inkább távolodott ez az érzés..Ismét nagy…

Szépen lassan felnőnek… ha tetszik nekünk, ha nem…  lépegetnek az úton előre, néha nagyot ugranak, de megállíthatatlanul haladnak. Fogjuk a kezüket az úton…   Szóval az úgy történt, hogy lebuktam… Egy ideje már töröm a fejem és nézegetem az…

  Az eszeveszett rohanásban mégis ki gondolta volna, hogy mi is lesz az egyik legszebb ajándék… persze a lányom csillogó mosolya és öröme, boldogsága, mely nélkül értelmetlen minden – de hát volt ma egy aprócska gondolat, valami, ami igazán nem pénzbe kerül, csak…

Karácsony előtt egy nappal kicsit nagyon elgyötörten az ünnepen gondolkodom. Azon, hogy ez is kezd lassan megoldandó feladat lenni, elveszíti a gyermekkorban átélt varázsát, amikor még nem az volt a fontos, hogy mi van a csomagban -vagyis hát az is-, csak legyen, legyen valami…