Régi kedves barátnőm köszöntött így - kellően találó így a "krisztusi korba" lépve. :)Kaptam kedves sorokat, telefonhívásokat, ezért ismét megfogadtam, hogy ezentúl több időt próbálok szánni a barátokra. És a családra. És a kikapcsolódásra. És a kilóméteres…

Mert egyébként jól vagyunk, a gyerek még hisz a mesében, mert hinni akar, én viszont lassan már a csodában sem igazán… De hát azért én is igyekszem nagyon…Az elmúlt két napot tekintve hálát adva a Mikulás kissé „szórt” állapotának, megelégedettséggel…

Szépen lassan felnőnek… ha tetszik nekünk, ha nem…  lépegetnek az úton előre, néha nagyot ugranak, de megállíthatatlanul haladnak. Fogjuk a kezüket az úton…   Szóval az úgy történt, hogy lebuktam… Egy ideje már töröm a fejem és nézegetem az…

  Az eszeveszett rohanásban mégis ki gondolta volna, hogy mi is lesz az egyik legszebb ajándék… persze a lányom csillogó mosolya és öröme, boldogsága, mely nélkül értelmetlen minden – de hát volt ma egy aprócska gondolat, valami, ami igazán nem pénzbe kerül, csak…