Egy kis nyelvtan – csak úgy nálunk…
Te magad gondolkodsz, egyszemélyben, én miminum másfélben.. neked véleményed van, nekem véleményünk… ez más… velem beszélsz, de nekünk mondod… ez kicsit bonyolult, bár vehetjük roppant egyszerűnek is…
Az én hátam mögött -még ha nem is látszik- mindig ott van egy másik, önálló vélemény, akarat, egyéniség.. egy másik, önálló igény, szándék, elvárás velem és a világgal szemben.., egy másik elvárás a világ és magam mellett velem szemben..
ebből van néha a melyik ujjamat harapjam kérdés.. bár ha ezen túlvagyunk, akkor talán tényleg már semmi más, csak ez egy nagyon komoly dolog, meggondolni csak előtte lehet…
Ha elindulsz egy úton letérhetsz róla, de addigra már ösvényt tapostál rég és nem lehet nem megtörténtté tenni… Nem olyan egyszerű kérdés ez, nagyon is komoly és megfontolandó.. nem játék… és én még inkább figyelek arra, hogy ne, ha mégsem…
