Karácsony előtt egy nappal kicsit nagyon elgyötörten az ünnepen gondolkodom. Azon, hogy ez is kezd lassan megoldandó feladat lenni, elveszíti a gyermekkorban átélt varázsát, amikor még nem az volt a fontos, hogy mi van a csomagban -vagyis hát az is-, csak legyen, legyen valami meglepetés és varázs…. Jelentette az izgalmakat, ahogyan a csomagot bontottuk és hatalmas csodálkozást, amikor azt hozta a Jézuska amit vártunk.. (bár szűkebb családom nem él vallás szerint..) szóval hát ez előbb-utóbb átment "mindössze" karácsonyi ajándékba – bár ez az ünnep fényéből ugyan semmit nem vont le… :D Nos, azóta, jó pár éve, amióta a karácsony nekem is faladatot jelent, valahogyan van ennek is egy másik oldala.. évekkel ezelőtt azért más volt a karácsony.. őszintén szólva évről évre más, minden évben valahogyan más élethelyzetben talál rám az ünnep… tavaly családban ünnepeltem, úgymond sajátban, idén már nem… bár ugyanez volt 2 éve is… :) terhekkel teli ez az év… elfáradtam… s ha nem lenne gyerekem, hát biztosan úútálnám ezt a pár napot… de szeretem a családom, a barátaimat, s jó néhány napig csak erre gondolni. Bár azért ez az érzés a hétköznapokban is gyakran fellelhető…:D de nem is ezzel van a gond… miért van az, hogy ez is kezd lassan a megoldandó feladatok közé alacsonyodni, amit olyan sokan, sokszor a "szeretet ünnepeként" becéznek? Mert fontos az, hogy kész legyen minden befejezésre váró feladat a szabadság előtt (s ha oly kegyes a főnököm, hogy belátással bír néhány nap erejéig: gyereket nevelek egyedül…, no, de ez a kegy csak a két ünnep között érvényes, 22-én azért még háromig dolgozz…) legyen kész az ember a takarítással, a főzéssel és ne legyen hétköznapi a menü és finom is legyen és időben kész, hogy ne a konyhából, összecsapott mosogatás után kelljen éppen beesni a szobába, alig félholt állapotban.. szóval legyen kész minden itt is ott is, legyen karácsonyi menü, legyen fa, aztán fel is díszítve, (bár egy hétéves gyerekkel már lehet fát díszíteni, nem kell annak is meglepetésnek lennie, mint évekkel korábban..:) szóval hát aztán legyen a fa alatt ajándék, amit azért illik időben, gyerek nélkül megvásárolni, ama tökéletes ajándékot, ugyan legyen neki még egy kis csoda, amiben hihet.. úgyis elmúlik nem sokára… aztán éjszaka vagy hajnalban ugye csomagolni is kellene… persze szóval legyen kész minden, s mindezeken felül legyen még karácsonyi hangulat is, jókedv, móka, kacagás… :D
És hát ez csak a család… ne feledkezzünk meg azért a tágabb körű családról, barátokról sem – néhány apró ajándék (vagy ahogyan éppen szokás…:D ) és no, azért küldjünk mindenkinek, aki számít képeslapot – jó-jó az internet, de nagyon..:D viszont azt én sem szeretem, ha csak egy vagyok a tucatnyi ismerős és barát, családtag közül, akinek sablon üzi megy… erre való azt hiszem az iwiwen az üzenőfal… :) szóval ezt a feladatot is jó lenne kipipálni a nagylistán…:D
Ha valakinek sikerül mindezt kivitelezni, akkor attól szeretnék némi szakmai tanácsot kérni…:D (vagy a klónozást vállaló cég nevét…:D ) nekem idén sem sikerült mindent az eredeti terv szerint végigvinni… vagyis hát ekkora káosz még soha nem volt nálam karácsony előtt…:D
Elkap néha azért némi keserédes hangulat, amikor az jut akaratlan eszembe, hogy mi volt, mindig-mindig kicsit temetem a múltat, de aztán persze jót mosolygok – mert hát nem olyan rossz nekem, csak ez egy ilyen ünnep, főleg ha egy részét az ember egyedül tölti..
Most, hogy kissé pihentebb vagyok – pihentet a tudat is, hogy idén hivatalosan már nem dolgozom :)-, kicsit megint derűsebb a hangulatom… még az írás sem ment a fáradtságtól… Most azért lesz rá néhány napom (vagy éjszakám), hogy eldöntsem, mi legyen a munkámmal, menjek vagy maradjak – bár azért kicsit tájékozódni a lehetőségeket tekintve soha nem árt… :D Azonban ez is egy nyomasztó állapot… :) De most niiiincs munka…:D
Maradjunk a szegfűszeges narancsnál, a fahéjas linzernél és a nagy családi felfordulás üdítő gondolatánál…:D
