Úgy érezzük hisztizünk… pedig nem.. sok, ami sok néha.. sok egyedül, sok lehet néha minden és bármi…sok a hétköznap és sok a nagy feladat… és néha gördít az élet elénk néhány megoldhatatlannak tűnő akadályt…

És van úgy, hogy néha futunk még néhány kört, mielőtt nekiszaladnánk és a végén sikerrel vennénk az akadályokat.. talán kellenek is ezek a plusz körök… gondoljuk át még egyszer, s aztán újra - pedig tudjuk, hogy menni fog, mert mennie kell.. csak az indulás nehéz…és mindent lehet, csak akarni kell. Tudom, hogy sokszor nem is ezzel van a baj, csak talán tényleg olyan ez, mint a vizsgadrukk.. lámpalázasok vagyunk, mint egy fellépés előtt, de most a világ elé kell kiállni és megmutatni, hogy mit tudunk.. s lehet ez vizsga.. mások és önmagunk előtt ugyanúgy… És minden nap megmérettetünk valamilyen formában, a hitünket nem szabad elveszíteni magunkban… Mindeközben elbukhatunk és új erőre kaphatunk, s mindez talán addig tart, míg a leckét meg nem tanuljuk, de sajnos néha véges számú javítóvizsga van. Viszont esélyesebbek vagyunk, ha van(nak) valaki(k) bármikor egy „karnyújtásnyira”…:)

Jó, hát én is az az önjáró típus vagyok, aki ha egyszer valamit a fejébe vesz… de a bőrünkből úgysem bújhatunk ki… Van, aki beszél a félelmeiről, a kétségeiről – más azt mondja, hogy nem, mert úgy gondolja az nem helyes – én ezt fenntartom néhány embernek, hogy annyira lásson, hogy tudja, hogy segítsen azzal is, hogy csak meghallgat, szól néhány jó szót – amivel effektíve nem oldja meg a problémát, de néha nem is ez a cél.. Bár tudom, hogy talán most a jó szónál több kellene, de csak hogy tudd, hogy nem vagy egyedül…