Bővebben talán legközelebb...  

Az egyik szemem sír, a másik nevet - mint olyan sokszor... Idővel vagyok csak híján, az élet zajlik. Azt hittem jobban fogom bírni a gyerek évzáróját, vagyis hát inkább csak reméltem. Végülis nem volt olyan vészes, csak néha csuklott el a hangom. Elköszöntek tőle, tőlünk,…

 Most kezdődik csak igazán a visszaszámlálás. A feje tetején áll a világ, egyszerre lett sürgős minden. Néha csak kapkodom a fejem, hogy hogyan is kellene csinálni, mit előrébb venni.. És a hivatalos ügyintézés mellett még kellene egy "kis" időt a barátokra is…

 Furcsa módon nem csak én búcsúzom "a" várostól, búcsúzik tőlem a város is... Régen és még régebben látott arcok kerülnek elő, szinte meglepő már ez lassan, hogy kivel nem hoz össze a sors mostanában.. és milyen furcsa, már nem is csak egy ember van, akinek…

  Azért már jobb, mint volt.. mérföldekkel.. szinte már „ég és föld”… Amikor így zajlanak az események, és igen negatív előjellel, hát azért nekem is kell néha egy-két nap erőt gyűjteni.. eddig még mindig sikerült.. Néhány kellemetlen esemény olyan…

Nagy kérdések és fontos válaszok.. néha szavak nélkül... válaszút és elhatározások.. az érzések és a józan ész… vágyaink és a realitás.... amit szeretnénk és amit lehet… túl korán vagy már késő… jaj, jaj, hogyan is lenne jó… ritka az, amikor…