Szépen lassan felnőnek… ha tetszik nekünk, ha nem…  lépegetnek az úton előre, néha nagyot ugranak, de megállíthatatlanul haladnak. Fogjuk a kezüket az úton…

Szóval az úgy történt, hogy lebuktam… Egy ideje már töröm a fejem és nézegetem az internet szóba jöhető oldalait karácsonyi ajándék címén… Elég egy kis figyelmetlenség és egy kellően szemfüles gyerek.. Meglátta "aazt" a lapot, amit nem kellett volna és egyből leszűrte a lényeget.. Most hogyan rakjam a fa alá az ominózus társasjátékot vallomás nélkül?

Bár a folyamat már szűk egy éve megindult.. Nemrég azzal jött haza, hogy a barátnője anyukája közölte a lányokkal, hogy igazából nem is a Télapó és a Jézuska hozza az ajándékot.. hanem ők veszik meg azokat.. (érzésem szerint szintén hasonló bukta állhat a háttérben…) Erre a ténymegállapításra mit mondjon az ember? A tavalyi időszakot még megúsztuk azzal, hogy a gyerekeknek a Télapó és a Jézuska hozza az ajándékot, a felnőtteknek már nincs ilyen csoda és ők egymásnak veszik.. Mert hát mit mondjon az ember a karácsonyi reklám-/újságokra és azon felindulásra, hogy nekünk is tennünk kellene a nagyszülőknek(dédnagyszülőknek) valamit a fa alá.. a „kézbe kapott” ajándék pedig… De ez még elment tavaly…

Aztán jött január-február körül a legnagyobb löket… Az apjától karácsony után egy mobiltelefonnal libbent haza a hölgy… Nem beszéltük meg, rég nem is beszélünk, legalábbis értelmes dolgokról nem.. (sőt, most ismét csak a hivatalos illetékesen keresztüli kommunikáció marad – nagy csalódásom ismét, de erről nem most…) Ez még akkor jó volt, hogy azt hozta neki a Jézuska – mármint oda… igaz, neki ez még mindig inkább csak játék, de ezt inkább ne firtassuk.. akkor az volt, hogy a Jézuska hozta.. rá másfél hónapra pedig szembeállították a gyereket a ténnyel: nem a Jézuska rakta a fa alá, hanem az apja… (egyébként is: értelmes Jézuska venne 7 éves gyereknek mobiltelefont??) De ebbe senki nem gondolt bele igazán.. mi is játszódhat le a gyerekben, a történtek teljes ismerete nélkül.. egyrészt mennyien hazudtak neki, másrészt tényleg nincs csoda? Nem élünk vallásosan, mindössze ezt a két apró mesét igyekeztem életben tartani éveken át.. mondjuk ha úgy nézzük a 8 év az nem is rossz…

Így a három dolgot egymás mellé rakva.. no, hát az én gyerekem sem hülye.. sőt..

De azért igyekszik még mindig úgy tenni, mintha hinne… Panaszolja, hogy nem tud mit írni a Télapónak és a Jézuskának, mert nem is tudja mit szeretne igazán.. Neki bármi jó… Kérdez engem: én akkor mit írtam, tudtam-e mindig írni… Nem, hát persze, hogy nem… Megkaptam-e mindent amit kértem… De egyébként aranyos.. mert bár tudja az igazságot, most már ő is igyekszik a mesét tovább éltetni…:) gyerekként mekkora felnőtt.. mert tényleg felnőnek.. néha hamarabb, mint gondolnánk..

Végül megkaptam a „kegyelemdöfést”.. illetőleg Tamásomtól (L) egy kapásból jött választ a történetre, ami nekem a meglepettségtől nem jutott eszembe akkor, de talán másnak esetleg még segíthet: igen, van, akinek a szülei veszik az ajándékot… de a jó gyerekeknek akkor is, mégis csak a Jézuska hozza…