Öregszem… bocsánat, tapasztalok.. (tetszett ez így nekem régen nagyon.. amellett valóban így van és jobban is hangzik..:) )

Tapasztaljuk az idő múlását. Mert hát az telik.. sorba szedem néha a „dolgaimat”, jönnek az évszaknak megfelelően becézett „lomtalanítások” – igyekszem rendet rakni magam körül és a falakon belül is…

Néha eszembe jutnak a könnyekig nevetésre késztető régi történetek.
Hát, hogy nem fiatalodunk, legalábbis éveink száma az növekszik, legjobban gyermekeinken nyomon követhető.. (már azzal is, hogy az ő éveik száma szintén nő.. ) Napról napra produkálnak valami újat, meglepőt. És időnként rácsodálkozunk ama roppant egyszerű tényre: repül az idő.. De hát Kicsi Kincsem még mindig kellően gyerek, azért néha még okoz meglepetéseket. Bár a „tantónénik” szerint is másak a mai gyerekek, mint mi voltunk annak idején – de egyrészt úgy tűnik ez nem is volt olyan régen, másrészt pedig tényleg nagyon más világba születtek és ez ellen ugyan nem sokat tehetünk. Adjunk nekik egy helyesnek vélt értékrendet, próbáljunk velük minél több időt eltölteni és lehetőleg beszélgessünk. Egyrészt „döbbenetes” dolgokat tudhatunk meg, és reménykedem abban is, hogy évek múlásával is megtérül a most befektetett idő és energia. Mert ha eszembe jutnak a saját kamasz éveim, akkor emelem kalapom édsanyám előtt és hajolok előtte földig, azon túl pedig, ha belegondolok, mennyi mindenről nem is tudott, hááát.. akkor kezdem törölgetni a homlokom…

Jókat mosolygunk kissé kusza dolgain és kérdésein: nem könnyű „kiskamasznak” lenni.. mert hát már nem is kicsi, de még nem is igazán nagy, még nem olyan „igazi” „kamasz” vagy „tinédzser” (:D) és ilyenkor döntse el az ember mit felel egy roppant egyszerű kérdésre: „De hát hogyan lehet valakinek gyereke, ha nem is házas?!” :D