Tudom, hogy a „normál”, „hagyományos” házas csiga, amiket a kertben lehet találni, az neem az a megszokott normál háziállat.. de panelban.. maga a tökély… nem kell naponta többször sétálni vinni, nem hangos, nem koszos, nincsenek speciális igényei, interneten rákeresve azt is megtudtam, hogy igenis sokáig él és nem lesz „egynyaras kaland”.. Egy júniusi vasárnap délután a lányom két csigával állított be.. valahogyan így kezdődött hónapokkal ezelőtt…
Először is nevet adtunk a „jövevényeknek” – milyen meglepő: Csigusz és Csillusz... :) bár a névadás alapja mindössze annyi volt, hogy egyikük háza világosabb volt, olyan „csajosabb”, a sötétebb házú apróság pedig kapta a „fiús” nevet.. :D
Komolyan mondom, hogy nagyon sokat nevettünk... :) én tavaly nyárig még nem láttam csigát inni például (ásványvizes flakon kupakja.. :)) és szinte mondhatni döbbenetes volt az a „zaba”, ahogyan például az uborkát vagy az almát megtámadták.. miután jóllakottan odébb húzódtak a zöldséges doboz szélén, egyszerűen hitetlenkedve néztük az „óriási” „harapásnyomokat..” :D de láthattuk őket úgymond „játszani” is.. :) mint a gyerekek – mindkettőnek éppen akkor kellett a doboz szélén sétálni, evidensen egymással szemben, játszhattuk a kisgidás mesét, tehát kor ide vagy oda, számomra is élmény... :)
Nem is lenne velük egyébként semmi gond, ha egyikük (s már miért ne éppen a „fiú”) nem lenne kissé tekergő típus.. (én nem tudom, hogy van ez… :D) és most is megtörtént a baj… egyik este még ott volt mindkét ártatlanság a dobozban, másnap reggelre viszont már csak egyet láttunk… (no, most örülnék, ha duplán látnék.. :D) ilyenkor történik az, hogy „gyerek állj, ne mozdulj!! :D” és ebből már tudni lehet, hogy szökés történt.. :) ilyenkor aztán először gyorsan körülnézünk csak úgy láb alatt.. aztán jön a kúszó-mászó mutatvány – jelen esetben a kanapé környéke, ágy alatt, szekrény mögött, asztal alatt és miután meggyőződtünk róla, hogy éppen akkor nem lesz taposásos gyilkosság, akkor kerülnek sorra a magasabban lévő területek.. Nem ez volt az első eset.. szedtem már le karnisról, ablakkeretről, mikrohullámú sütő ajtajáról, sőt a kávéscsészémről is.. :D jó "vicc", hogy a szekrény épp fenyő színű, tehát alaposan szemügyre kell venni, és minden olyan helyet is, amire egyébként nem gondolnánk (ha egy törlőkendőt vesz az ember a kezébe, akkor mindjárt kétfunkcióssá válik a mentőakció :D), sőt ilyenkor „áldás”, hogy elhivatottságunk töretlen az irányban, hogy a lakást dzsungellé változtassuk.. meg lehet számolni (és közben törölgetni) a fikusz leveleit, megcsodálni, hogy ismét mekkorát nőtt a pálma és épp hány új levelet hoz és hogy a leánder milyen jól bírja a teleltetést.. :) (még szerencse, hogy épp a szobában lógott meg, van ahol több a „zöldség”) de hát mivel eredmény még mindig nincs, ilyenkor kell elgondolkodni rajta, hogy talán ki kellene üríteni a porszívó zsákját – mert hát ki tudja.. és mivel még mindig semmi, most éppen azon főhet a fejünk, hogy lehet a szökevény bárhol a lakásban – milyen sok is tud lenni néha
