És hát ugye vannak a félreértett szavak… amiről mi azt hisszük egyértelmű, s ilyenkor bukásesélyesebbek a leírott gondolatok – amiket személyes kontaktus híján ki így, s más úgy értelmez… szó sincs róla, hogy én tudnék esetleg „vállvonva szeretni" – ilyen talán nem csak nálam nem létezik.. mindössze néha el kell fogadni azt, amin az ember talán nem tud változtatni – s ugyanúgy a saját érzéseit… még ha kicsit fáj is, mert szerintem igenis nem csak arról van szó, hogy a másik másképp szeret.. van úgy, hogy kevésbé… de ettől mi nem szeretjük őt nem annyira nagyon…
És a félreértett gondolatok.. és ha éppen "semmi" bajom… és ilyenkor kellene beszélni, beszélni, beszélni - beszéljünk a jóról, a rosszról, a problémákról, a kétségekről, az örömökről, a hétköznapi dolgokról, szóval mindenről, hogy értsük a másikat, hiszen ahhoz az összhanghoz, ami kellhet és kell nekünk, ahhoz nagyon sok időt kell eltölteni és főleg tartalmasan, rengeteg együttlét kell és tapasztalás a másik felől.. és persze jó esetben van az a nagyon mélyen, s rögtön kezdődő – nevezzük úgy: harmónia... :)
És van, amikor a beszélgetésből úgy tűnik soha, semennyi sem elég, és időnként elég csak összenézni, megérinteni a másikat... :) De amíg, s ekkor is, tényleg nem mindegy… ezt csak akkor érti meg az ember igazán, ha valami már nincs… vagy éppen távol van… és vannak a már egyszer kimondott szavak.. a jók, s rosszak, és olyan ez, mint hogy első benyomást nem lehet második találkozáskor újra szerezni.. ezek nyomot hagynak kitörölhetetlenül…
És a kihagyott lehetőségek.. melyek helyett talán kapunk másikat, de a tegnap.. az már elveszett, azt már nem hozhatjuk vissza…
És vannak dolgok, amiket -érthetetlenül- kimondani félünk, csak szeretnék, hogy a másik szavak nélkül is értse az érzést, a gondolatot.. és jóóó az, ha így van.. de ha nem megy elsőre, akkor még mindig csak a „gyakorlás" marad, és hogy milyen jó az msn, és aztán a fene vinné el még mindiiiiiig...
És hát legyen szó bármiről, tényleg soha, semmi sem mindegy, hát ne vegyünk „TG" emberi érzéseket, fektessünk inkább a jobb minőségű, drágább, vagyis hát idő- és energiaigényesebb, de ugyanakkor sokkal kifizetődőbb emberi értékekbe…
