Aki ismer, az tudja, hogy ez a munkahelyemet jelenti… az igazi családom.. az mááás kategória.. :)

Szóval itt jöhetnek az idéző-, meg a gondolatjelek… de mégis, valahogyan tényleg úgy érzem magam.. hangos, zajos, érzelmekkel teli, sokszor vígjátékba illő szerepekkel és helyzetekkel… de néha dráma zajlik rendesen… (bár az is igaz, hogy néha az Adam’s Family ehhez képest rózsaszínű Barbie-mese…:D – ja, és akkor nem ilyen mulatságos…)

Megvan a tuti szerepkiosztás… van nekünk ott anyánk, apánk, kik már lassan a nagyszülő kort közelítik a „családban”, van nagynéni, nagybácsi, testvér, unokatestvér, férj, feleség, szóval a rokonság színes hada….

A érzelmek teljes skálája, bonyolult helyzetek, tékozló fiúk sora…

És itt aztán tényleg sokat kap az ember.. jót és rosszat… vannak tanulságos helyzetek, sokat vagy éppen semmit mondó emberi kapcsolatok, s azt hiszem mindenkinek tudnia kell, hogy mennyit bír itt, mert itt az élet nem fenékig tejfel, szóval nagyon nem, s könnyen áteshet az ember a paci túloldalára: amikor már nem edzi a lelkét az ottlét, nem erőt ad, s elhivatottságot a szép, a jobb felé, már nem több lesz tőle, hanem maga alá gyűrik a problémák, vagy éppen az emberi kapcsolatok… mert hát azok néha… jajjjjj.. s vannak szerencsések, akik már máshol hajtják a mókuskereket – talán nem is érzik annak, de annak örülök, hogy itt azért én is kaptam sokat emberileg néhány „rokontól”… viszont azért bármennyire névtelen a dolog, no, erről itt mégsem…. :D a vérfagyasztó és vérlázító helyzetekkel.. amiből nem csak tanulni lehet, hanem néha igen-igen kiábrándulni ember-, ill. munkatársainkból… de hát ilyen minden munkahelyen van, maximum nálunk csak jobban meg van szentségtelenítve a „család” szó…:D