Kirándulni voltunk tegnap, előző nap szóba kerültek az ősemberek (ősemberbarlang...). Aztán jöttek a kérdések, és a beszélgetés végén ismét leszűrhettem a tanulságot, mekkora gyerek az én sokszor szinte "felnőtt" gyerekem...  -Aaanya, amikor még csak ősemberek…

 Esti csendes beszélgetés néhány napja..  - Aaanyaa, ha neked nem lenne tesód, tudom, hogy van, de ha mégis nem lenne, akkor te szeretnél? - Nem tudom, mivel van, de biztosan. - Én is szeretnék, csak attól függ, fiú lenne vagy lány.. lány jobb lenne.. - De ezt nem lehet…

 Furcsa módon nem csak én búcsúzom "a" várostól, búcsúzik tőlem a város is... Régen és még régebben látott arcok kerülnek elő, szinte meglepő már ez lassan, hogy kivel nem hoz össze a sors mostanában.. és milyen furcsa, már nem is csak egy ember van, akinek…

 ...nő.. lassan fel, de most még csak folyamatban van... ennek egyik nagyszerű példája volt a ma esti felbuzdulása és igényének kifejtése.. előbbi igen komoly, de a kérés előadása még merőben gyerekes.. olyan imádnivalóan csajcsikás.. :) Szóval tehát miről is van szó...…

 Öregszem… bocsánat, tapasztalok.. (tetszett ez így nekem régen nagyon.. amellett valóban így van és jobban is hangzik..:) )Tapasztaljuk az idő múlását. Mert hát az telik.. sorba szedem néha a „dolgaimat”, jönnek az évszaknak megfelelően becézett…