Néha azon kapom magam, hogy megint eltelt egy nap, egy hét, egy hónap… idestova már több mint egy év is eltelt és nem mindig úgy alakulnak dolgok, mint ahogyan terveztem, szerettem volna. Hiába gondolom át sokadjára, mit csinálok rosszul, valahogyan mégsem jön az…

Vannak, szeretem őket. Néha terjedelemre súrolják a kisregény határát, főleg ha egy-egy mélyebb "értekezés" folyik, de "életképeink" című novelláskötetként is biztosan ki lehetne adni őket.. Pedig most nem is erről akartam írni, hanem…

  Úgy érezzük hisztizünk… pedig nem.. sok, ami sok néha.. sok egyedül, sok lehet néha minden és bármi…sok a hétköznap és sok a nagy feladat… és néha gördít az élet elénk néhány megoldhatatlannak tűnő akadályt…És van úgy, hogy néha futunk…