“Ma van az a nap, amikor megünnepeljük a pillanatokat – megállunk, hogy érezzük a napfényt, és saját szivárványt építünk. Ma van az a nap, amikor megünnepeljük a lehetőségeket, és nekivágunk saját kalandjainknak. Ma van az a nap, amikor élünk és nem…

Bővebben talán legközelebb...  

Régi kedves barátnőm köszöntött így - kellően találó így a "krisztusi korba" lépve. :)Kaptam kedves sorokat, telefonhívásokat, ezért ismét megfogadtam, hogy ezentúl több időt próbálok szánni a barátokra. És a családra. És a kikapcsolódásra. És a kilóméteres…

A múlt héten mi is átestünk a náthás, torokfájós, szétmegyafejem állapoton. Kicsi Kincsem pénteken kezdte - bár láza nem volt, elég ramatyul nézett ki. Szombat reggel a szemeszterindító első kinek-mi-gondja konzultáció előtt - mivel a házipatika 10 éves gyerekre hitelesített…

  Nem tudom miért éppen most volt így… nem az első vagy második, sokadik alkalommal voltunk „otthon” az elmúlt bő egy év alatt, de soha, soha nem volt ennyire rossz elindulni. Tavaly talán még az újdonság varázsa volt erősebb – arra…

 Reményik Sándor: Akarom Akarom: fontos ne legyek magamnak.  A végtelen falban legyek egy tégla, Lépcső, min felhalad valaki más, Ekevas, mely mélyen a földbe ás, Ám a kalász nem az ő érdeme. Legyek a szél, mely hordja a magot, De szirmát ki nem bontja a…

 Most kezdődik csak igazán a visszaszámlálás. A feje tetején áll a világ, egyszerre lett sürgős minden. Néha csak kapkodom a fejem, hogy hogyan is kellene csinálni, mit előrébb venni.. És a hivatalos ügyintézés mellett még kellene egy "kis" időt a barátokra is…

    …köztünk általában mindenben összhang van.. vagy mégsem?? :D régen még vadásztuk, hogy melyik kérdés lesz az, amelyikre nem egyforma választ adunk.. azóta eltelt úgy egy év és idővel kiderült, mennyire nem is vagyunk egyformák.. :) mert végül…

   szeretem az őszt.. a színeit, az illatát.. valami elmúlik, s mégis milyen szép.. az őszhöz régóta kötődöm, és időről időre gyűlnek a „láncok”… szeretem a színeit, ahogyan a zöldön átüt a bordó, a barna,…

  Azért már jobb, mint volt.. mérföldekkel.. szinte már „ég és föld”… Amikor így zajlanak az események, és igen negatív előjellel, hát azért nekem is kell néha egy-két nap erőt gyűjteni.. eddig még mindig sikerült.. Néhány kellemetlen esemény olyan…

Olyan jó lenne már néha egy kis csend, nem elfutni a gondok elől, csak egy kis pihenő, görcsök nélkül levegőt kapni, kicsit letenni a kétségbeesést, helyet találni a megválaszolatlan kérdéseknek, kicsit csak a napos oldalt látni, hagyni pihenni a gondokat - és viszont, tudni…

Nagy kérdések és fontos válaszok.. néha szavak nélkül... válaszút és elhatározások.. az érzések és a józan ész… vágyaink és a realitás.... amit szeretnénk és amit lehet… túl korán vagy már késő… jaj, jaj, hogyan is lenne jó… ritka az, amikor…

Egy-egy beszélgetős este (szóban vagy gép előtt) kellően el tud látni továbbgondolást igénylő kérdésekkel…Az aktuális téma az elválás-elengedés-múlt – no és a tanulságok.. mert hát aaaz.. no, az mindig van… bár ne lenne néha ennyire…

  Egy verstől nem tudok szabadulni, ami a pénteki kávézós este után jutott eszembe.. Remenyik Sándor verse, a Kegyelem… Pedig én „jól vagyok” – ahogyan barátnőm fogalmazott, mégis, mégis van ebben a versben valami…  Kegyelem… a…

Néha kell, néha kár… átsegít nehéz időszakainkon és néha pedig önmagában teremt bajokat – valahogyan így vagyok ezzel még mindig, bár bőszen gyakorlom az önuralmat. És hát panaszra sincs okom, mert ha mostanában bárki megkérdezi, csak azt tudom felelni, hogy…

  Nálunk valahogy soha nincs lazább időszak, de most igen-igen felpörögtek az események..:D Úgy az összes hadszíntéren…Ügyetlen próbálkozásainkon bambulok.. ahogyan csak mennénk, de mégsem indulunk.. tudjuk, hogyan kellene, mégis másképpen.. vagy amikor szólni kellene…

  Ezt a számot most csak úgy.. nem mintha aktualitása lenne (szerencsére), csak a harcokban kell pihenni néha és az én lelkem a zenével tud leginkább..  (na, jó, azért van még egy-két dolog a listán…:) ) ez valahogyan egy örök kedvenc.. hogyan, mennyire is tud…

  Nehéz napom volt tegnap… ennek megfelelően el is fáradtam rendesen, de inkább lélekben, mintsem hogy testi fáradtságról lett volna szó.. bár szívesen lapátoltam volna egy vagon szenet… :) A várakozás nem igazán mindig az erősségem, valahogy ez most nagyon…

 Könnyebb annak, akinek jönni kell.. és aki megy végül…  Várakozni…Egyedül várok. Magam vagyok a gondolataimmal, érzéseimmel, kimondott és kimondatlan kérdéseimmel. Egyébiránt úútálok várni. Bár ez más. Más, a megbeszélt idő előtt már számolom…

  Életünk furcsaságai, a "játék", amit az érzéseink játszanak velünk - játék, mely véresen komoly - néha vicces, néha fáj. Összekuszálódott gondolataink útvesztőjében vakká tesznek bennünket, s lássunk tisztán, döntsünk visszavonhatatlanul - hát hogyan…

    Tegnap délután óta csend van.. szokatlan.. főleg akkor, amikor valaki folyamatosan emberek  között van.. szokatlan még mindig az egyedüllét, az időnként gyerek nélkül töltött hétvégék – pedig így van ez már jó ideje, de nem bízom abban, hogy ez…

  Ki tudja, mit hoz az élet, meddig leszünk, hol és miért,  Meddig leszünk, neki, s magunknak és együtt, Meddig szeretünk és szerettetünk, meddig simogatják még lázas homlokunk láthatatlan hűs tenyerek, meddig csal még mosolyt arcunkra néhány kedves dolog, s gondolat,…

Jó írni.. csak nem mindig.. és nem mindig ide… most inkább azokkal osztom meg a „dolgaimat”, akikhez kötődik.. és ne adjam túlzottan itt ki magam – ugye?:) pedig jó az néha… talán túl személyesek ide azok a sorok… írhatnék sok dologról, ami…

Nem írtam mostanában... nem mintha nem lenne mit, csak túl sok a gondolat, a téma.. melyiknél maradjak… fáradt vagyok… Elveszíteni... elveszíthetünk sok mindent... dolgokat, kapcsolatokat, embereket is talán, de emlékeket nem… búcsúztam ma… kellett..…

Harminc éves vagyok. És nyugodt...(most..:D) Van egy Kicsi Kincsem, van egy mindenem…  sokat kószáltam, adtam, kaptam, van múltam, keser- s édes emlékeim, vannak barátaim, van életem. A jövőm ki tudja milyen lesz talán… Van munkám, van lakásom.. Mondhatni jól…