Nagy kérdések és fontos válaszok.. néha szavak nélkül... válaszút és elhatározások.. az érzések és a józan ész… vágyaink és a realitás.... amit szeretnénk és amit lehet… túl korán vagy már késő… jaj, jaj, hogyan is lenne jó… ritka az, amikor elakad a szavam és nem is tudom, hogyan mondjam.. megesik, de ennyire...

Tudom, mit szeretnék és lassan körvonalazódik a hogyan… de ilyenkor akaratlanul is jönnek, jönnek a kérdések.. a válasz már biztos és nem most született… a többi részletkérdés.. most már nyugodt vagyok… :)

Majtényi Erik: Virágének

Megyek utánad,
jössz utánam,
csupasz a vállad,
csupasz a vállam,
s akár a bőrre
tapadó inget,
cipeljük pőre
kétségeinket,
meg azt a terhes,
meg azt az áldott,
azt a keserves
bizonyosságot.

Szándék szándékot
félve kerülget,
karjatárt árnyék
lopva feszül meg,
szólsz botladozva,
szólok dadogva,
s legyűrnek félszeg,
didergő félszek.

Szempillád néha
nyugtalan rebben,
mint lüktetés a
kötözött sebben,
s szavunk a semmi
rácsához koccan
kétemeletnyi
hűvös magosban.

Valami lomha
időtlenség
süketen kongja
ideges csendjét,
a ebből a csendből,
ösztönünk börtön-
odvából feltör,
feltör dübörgőn
az a parázsló,
magát veszejtő,
meg nem bocsátó,
el nem eresztő,
eszelős, fojtott
kényszerűség,
vérünkbe oltott
védtelen hűség,
az a sikoltó,
láncokat oldó,
borzongó óhaj,
sunyi, kegyetlen,
emberi szóval
nevezhetetlen,
amitől félsz, és
amitől félek,
amiért élsz, és
amiért élek.