Nem írtam mostanában... nem mintha nem lenne mit, csak túl sok a gondolat, a téma.. melyiknél maradjak… fáradt vagyok…

Elveszíteni... elveszíthetünk sok mindent... dolgokat, kapcsolatokat, embereket is talán, de emlékeket nem…

búcsúztam ma… kellett.. gyermekkori jóbarát… furcsa ez… eszembe jutottak dolgok, néhány nap olyan élesen, mintha csak tegnap lett volna, pedig inkább 25 éve, mint napja, perce, szóval nehéz az ilyen néha, de mégis csak jobb a szép emlékeket magunkban sorolva elköszönni valakitől, mint sírva.. nem mondom, hogy nem tettem azt is…  de mosolyt csalt az arcomra néhány gyerekkori csínytevés…

ezzel zártam a hetet… érdekes volt, vagyis inkább eseménydús… - eddig tartott a vasárnap este.

Hajnalban az élet körforgása jutott eszembe… elmúlt a tegnap este… valami elmúlt, és új nap kezdődött.. a lányom ma nyolc éves… és ez ma egy vidám nap… :) igaz, nem olyan, mint amilyennek terveztük – ő még nem mehetett suliba, én pedig képtelen voltam dolgozni menni – szóval ez nem a legszuperebb így, energiával időnként kissé míínuszban vagyok, de azért eddig mégis csak egy vidám napnak sikerült.. végülis annyi előnye van a betegállománynak, hogy azért elég sok időt tudunk így együtt tölteni... :) és jobb volt, mint karácsony előtt, mert most egy jó órahosszát kerestem reggel, hogy hová tettem az utolsó ajándékot, természetesen le is buktam, aztán együtt túrtuk a lakást… így nem volt meglepetés, de poénnak első számú volt… :D így sem jártam még… :D lehet, hogy öregszem? :D Hát nem, valaki azt mondta, hogy csak tapasztalok.. és azt hiszem így is van… és ha összességében nézem a dolgokat, még mindig csak arra van okom, hogy mosolyra húzódjon a szám... :)