RitaVeronika:
Nahát nem lehetett már akárhogy hozzászólni...:)
Szóval csak az utolsó mondathoz reagálnék így, jó... (2009.10.14. 16:12)No, ennek is eljött az ideje..
Rita:
Jaj, igen, igen, igen és igen. Főleg az utolsó két bekezdés. (2008.07.30. 19:26)lezárni...
Rita:
Az első pár sor akár rólam is szólhatna. Pedig mikor ezt írtad nem is nagyon beszéltünk. A sors fi... (2008.07.25. 12:20)Várakozások és próbálkozások..
Rita:
Nem fog rosszul esni, ha ezt a dalt én is felteszem a blogra? Nagyon imádom, de nem szeretném "ell... (2008.05.18. 22:17)tájkép csata előtt...
Vannak, szeretem őket. Néha terjedelemre súrolják a kisregény határát, főleg ha egy-egy mélyebb "értekezés" folyik, de "életképeink" című novelláskötetként is biztosan ki lehetne adni őket.. Pedig most nem is erről akartam írni, hanem…
Tényleg könnyebb akkor írni, ha negatív a téma.. ha örömhír van, akkor az együtt örülés megy jobban… Kedves barátnőm és az ő jó híre.. egy olyan igazi öröm, azt hiszem tényleg az egyik legnagyobb az ember életében… és szívet melengető érzés az elsők…