Utolsó hetem töltöm... Kezdek éppen ezen merengeni, amikor persze megint minden nem úúúgy.... Utolsó hét, utolsó napok, elköszönések, visszatekintések, pillanatképek, emlékek... csomagolok - nem csak a lakást... Kihasználjuk az utolsó nyugodtabb órákat, beszélgetünk…

Az egyik szemem sír, a másik nevet - mint olyan sokszor... Idővel vagyok csak híján, az élet zajlik. Azt hittem jobban fogom bírni a gyerek évzáróját, vagyis hát inkább csak reméltem. Végülis nem volt olyan vészes, csak néha csuklott el a hangom. Elköszöntek tőle, tőlünk,…

 Furcsa módon nem csak én búcsúzom "a" várostól, búcsúzik tőlem a város is... Régen és még régebben látott arcok kerülnek elő, szinte meglepő már ez lassan, hogy kivel nem hoz össze a sors mostanában.. és milyen furcsa, már nem is csak egy ember van, akinek…