RitaVeronika:
Nahát nem lehetett már akárhogy hozzászólni...:)
Szóval csak az utolsó mondathoz reagálnék így, jó... (2009.10.14. 16:12)No, ennek is eljött az ideje..
Rita:
Jaj, igen, igen, igen és igen. Főleg az utolsó két bekezdés. (2008.07.30. 19:26)lezárni...
Rita:
Az első pár sor akár rólam is szólhatna. Pedig mikor ezt írtad nem is nagyon beszéltünk. A sors fi... (2008.07.25. 12:20)Várakozások és próbálkozások..
Rita:
Nem fog rosszul esni, ha ezt a dalt én is felteszem a blogra? Nagyon imádom, de nem szeretném "ell... (2008.05.18. 22:17)tájkép csata előtt...
szeretem az őszt.. a színeit, az illatát.. valami elmúlik, s mégis milyen szép.. az őszhöz régóta kötődöm, és időről időre gyűlnek a „láncok”…
szeretem a színeit, ahogyan a zöldön átüt a bordó, a barna, vöröslő foltokat emel ki a sárga.. szeretem a reggelek tiszta levegőjét, a hideg, de mégis tiszta őszi reggeleket, szeretek a lehullott lombon járni, megcsodálni néhány levelet, jól érzem magam ebben a sokszínű csodában… egy meleg pulcsi, egy fahéjas kávé, a teák…
faltuk a kilométereket.. az út mentén az ősz, az őszi erdők, a napfény ezüstösen csillogott a leveleken, néha sokáig rabul ejtette a szemem.. faltuk a kilométereket, visszaszámoltunk.. aztán előre, hogy mennyi újra.. sok vagy kevés? a kérdés nem az.. egyáltalán miért van?
szeretem az őszt.. a színeit, az illatát.. valami elmúlik, s mégis milyen szép.. az őszhöz régóta kötődöm, és időről időre gyűlnek a „láncok”… 
