Az ember élete során sok hivatalban jár és sokféle hivatalnokkal találkozik. De véleményem szerint nem mindenkit lenne szabad ama székbe ültetni. Vannak életbevágó kérdések és kevésbé azok, ha szakmák szerint nézünk magunk körül.. és vannak olyan foglalkozások és "munkák", amelyeken életek múlnak. Életet menteni nem csak fizikális valójában lehet a testnek, lelke is van néhányunknak... Kellene az asztal mögött is..
Őszintén szólva kissé csalódott és hitehagyott voltam már tavaly is egy rossz emlékű "találkozás" után, amikor is kétségbeesetten, tanácstalanul elmentem "a" bizonyos hivatalba, nevesítve a Gyámhivatalba. Tanács helyett vállrándítást kaptam és a jótanácsot, miszerint oldjam meg...

Tudom, hogy mindenütt emberek dolgoznak és nem vagyunk tökéletesek. Sőt, kellő önkritikával sem rendelkezik mindenki, hogy belássa: alkalmas-e az adott munkára vagy sem. Szerintem ilyen helyre még inkább meg kellene válogatni, hogy kit is alkalmaznak. És itt nem számít a kor és a tapasztalat.. Nem nagyon szeretném konkretizálni a dolgot, csak amennyire szükséges...

Az ügyünk tavaly óta húzódik és már akkor is úgy tűnt, hogy nem igazán a "főnyereményt" ütöttük meg az ügyintézővel.. Ez most hatványozottan kiütközött két hete. Nagy akaraterő kellett ahhoz, hogy ne álljak fel az egyeztetés közben és ne az osztályvezetőhöz vezessen az utam. Úgy döntöttem alszom rá egyet - mert hát a mundérbecsület, meg holló hollónak és ki tudja, hogy mi van a dolgok mögött.. vagyis hát Magyarországon élünk, és ki tudja ki kinek a kicsodája.. Szóval tartottam attól, nehogy még rosszabbul jöjjek ki az ügyből, mert most nagyon sok múlik a hivatal döntésén. Zárójelben jegyzem meg, hogy egy ilyen ügyintéző mennyire tönkre tudja tenni egy arra rászoruló hitét, bizalmát a hivatalos szervekkel szemben... Pedig ott sem egyforma emberek ülnek, mert vannak, akik becsületesen dolgoznak.. úgy fényévekre egymástól...

"Kedves exem" viselkedése miatt az iskola felvette a kapcsolatot a Gyermekjóléti Központ illetékeseivel. Ehhez azért már kell valamit produkálni és az eset miatt én is a Gyámhivatalhoz fordultam, tekintve azt, hogy már jártunk ott korábban is hasonló problémák miatt... A "régi" ügyintézőnk hosszabb szabadságon volt, ezért egy másikhoz kerültünk. Aki kicsit komolyabban is vette a problémát és határozottan hívta fel exem figyelmét a tavalyi írásbeli figyelmeztetés után a lehetséges szankciókra. Mert ő úgy tekintett a tavalyi végzésre, mintha azt a lakás legkisebb helyiségében volna hivatott használni... A viselkedése, megnyilvánulásai, illetve a történtek fényében konkrét közelségbe került a bírság és a nyári kapcsolattartás felének megvonása.. Eltelt másfél hét és visszajött a "régi" ügyintézőnk. Velem személyes egyeztetés, exemmel telefonos. Megnyugtatta, hogy nincs szó semmiféle bírságról, csak meg kellene egyeznünk... ekkor már azért kúszott felfelé a vérnyomásom.. Szűk egy hét múlva pedig a személyes egyeztetésen... a csillagos ég volt a határ... Roppant felháborítónak tartom, hogy hiába kértem - az ügy, amit az iskola is jelzett, és én is panaszt tettem miatta, szóba sem került... a volt férjem másfél órán keresztül tette a megjegyzéseit, amelyeknek sem az ügyhöz, sem a valósághoz nem volt semmi köze.. másfél órán keresztül voltam olyan kiszolgáltatott helyzetben, hogy folyamatosan védekeznem kellett légből kapott vádak ellen és az ügyintézőnk többszöri kérésem ellenére sem kérte meg arra, hogy modorálja magát. Én persze hiába kértem... egy idő után felálltam és az asztal másik oldalán ülő másik ügyintézőhöz fordultam, aki eddig szó nélkül tette a dolgát. Végül a másik "illetéktelen" szólt rá több alkalommal, hogy próbáljon meg viselkedni és a rendkívül provokatív megjegyzéseitől pedig tartózkodni... A mi ügyintézőnk ezt egyszer sem tette meg. Sokszor szidjuk a törvényalkotókat.. mert némély törvény nem jó, nem éri el a célját. De könyörgöm, minek van törvény és miért csodálkozunk, hogy egyesek nem tartják be, ha nincs is, aki betartassa? Tehetetlenségemben a sírásig dühített és ezen szemmel láthatólag jót mulatott az exem. A nyári szünet jelenleg a megoldatlan kérdés és az ügyintézőnk azzal a megjegyzéssel, hogy "anyuka miért nem nyeli le a békát, úgyis elköltöznek" csak adta alá a lovat. De álljunk már meg.. honnan veszi a bátorságot, hogy ilyen stílusban beszéljen, amikor én betartom a hivatali etikát... nem egy játszótéren homokoztunk, mellesleg egy gyámhatósági egyeztetésen ülünk... ezután már tényleg csak levegő és gyógyszer után kapkodtam - ha ott akkor produkálok egy szívrohamot, akkor azt a békát ki nyeli le? Hiába kértem, hogy próbáljuk már meg a gyerek érdekeit is nézni. Hogy neki mi lenne a jó.. Kérje ki a pedagógiai jellemzést az iskolától, nem egy tárgyról beszélünk.. nem ismeri, nem is látta még a gyereket, hogyan tudja eldönteni, hogy neki mi a jó? ha még arra sem veszi a bátorságot, hogy olyan személyeket kérdezzen meg, akik gyakorlatilag függetlenek és valóban átlátják a helyzetet... és természetesen a nyári szünetben a kapcsolattartás a szakvéleményen alapuló végzésig úgy lesz, ahogyan az apa akarja.. hol van a gyerek érdeke, könyörgöm?? joga nem csak az apának van a kapcsolattartásra.. jogom nekem is van.. de legfőképp a gyereknek..