Furcsa módon nem csak én búcsúzom "a" várostól, búcsúzik tőlem a város is...

Régen és még régebben látott arcok kerülnek elő, szinte meglepő már ez lassan, hogy kivel nem hoz össze a sors mostanában.. és milyen furcsa, már nem is csak egy ember van, akinek úgy alakul az élete, hogy korábban kell elköszönnünk egymástól, mint gondoltuk... nem is tudom, valahogyan úgy készülök erre, mintha tényleg, soha többé.. nem tudom, hogy végül hogyan fog alakulni, néha a 20 km is egy fényévnyi távolság tud lenni (sőt, még ma is bukkannak elő soha nem látott arcok a liftből...), akkor pedig majdnem 200 lesz.. a távolság soha nem lehet akadály, ha az emberi kapcsolat mély és valós, nem csak érdek.. Kedves, kedvesebb vagy éppen kevésbé olyan emlékek kerülnek elő a félhomályból és néha hirtelen nem is tudom mit kezdjek ezzel a nagy érzelem-kavalkáddal... Persze mostanság is rohanok, mint mindig, bár néha meg sem látszik, mert a millió feleslegesen futott körben már elvész a lendület és a semmiért is meg kell dolgozni néha keményen.. de azért még mindig bízom abban, hogy viszonylag sikerül befejeznem mindazt, amit elterveztem.. rendet hagyni magam után...

Aztán közben szépen elkezdem a magam búcsúját a várostól, ami a mostani életemet jelenti. Nehéz ez, de csak az tudja igazán, aki olyan dolognak indul neki, mint mi...

Most azonban az első számú projekt Kicsi Kincsem, aki sikeresen meglepett ismét... mégiscsak felnőttebb, mint gondoltam... Legutóbb, ami viccesen világított rá arra, hogy nem feltétlenül 8-9 éves fejjel gondolkodik, az az volt, amikor a lakás-témát hozta szóba.. Pontosabban, hogy mi lesz a lakással, pl. eladjuk-e.. és ha sokat kapunk érte, akkor felezünk?? :D
Most inkább az nyomaszt, amit egy hozzáértővel folytatott beszélgetésen hallottam az apjához fűződő viszonyát tekintve.. az, hogy az ő kötődése nem is igazán "szeretet" ama bizonyos értelemben, ő inkább valami hihetetlen felelősségtudatot érez az apja iránt... no, erről ennyit... mit kezdjek most ezzel, hogyan vegyem le ezt a terhet a válláról? mikor lehet már gyerek? Szenvednék én helyette milliószor annyit, csak tudnám, hogyan tegyem... De első körben egyhangú a javaslat: el.... Idő és távolság.. meg az új család... és rendbe jön minden...