Csak azért, mert jólesik.. mert szeretem.. mert megnyugtat, mert erőt ad, mert talán válaszokat, mert talán találhatsz másik nézőpontot is, és nem baj, ha kusza, ha zavaros, ha zizzent, ha erőtlen, ha egyszerűen nem jó, mert ez is én akkor bárhogyan bármikor soha sem egyformán…

Jó, ha öröm van, ha mosoly, ha nevetés, ha bánat, ha gond, ha probléma, ha fájdalom – szabadabb az öröm és viselhetőbb a rossz is..

Összehoz bennünket és éket ver közénk – tudod vagy sem: az fontos dolog, ki vagyok én a sorok mögött, jó móka ez azért, mégis elbújunk egymás és a világ elől jópofa szlogenek, becenevek mögé.. én azért jól vagyok így, hogy csak néhányan… valahogyan sokat jelent ez nekem, bár volt néhány meggondolatlan lépésem, de mééégis nagy „b” betűs barátságokat…

És néha ritkábban, mint jó lenne, és néha valahol félúton elvesznek a gondolatok, nem íródnak a mondatok, csak ülök egy darab papír fölött vagy bambulom a monitort s végeláthatatlanul csak a zenék jönnek, az írás reménytelen s az érzések megfogalmazatlanok maradnak…

Mert rohanunk folyton, mindig van miért, csak persze közben elfelejtünk élni…

Pedig:

„Az élet nem versenyfutás,

Lassíts, ne szaladj oly gyorsan,

Halld meg a zenét,

Mielőtt a dal elillan…”