Azt hiszem az idén nem készítek mérleget az eltelt évről.. nem mintha nem lenne mit sorba-számba szedni, nagyon is eseménydús volt ez az év… talán túlzottan is… Nagyon sok dolog történt velem, velünk, ki tudja melyik oldalra mutatna a mérleg nyelve, most azonban…

Olvastam egy írást a recycled depression-ről – vagyis arról, hogy az elhagyottak sokszor boldogabbak, mint az elhagyók… mert talán az elhagyók a gyűlöletbe kapaszkodnak, mintsem szembenézzenek önmagukkal, tetteikkel és elengedni, feledni tudjanak, s élni… Elhagyottak…

„Mert nálatok minden soft meg light meg rózsaszín….” Mennyire becsapás ez így… és nem is így van igazán.. Soft a tüsfürdő és a mosogatószer, light a sajt, a vaj és még nem is tudom mi – rózsaszínnek pedig ott a szappan… Csajos kis világunk…

Akartam már valami vidámabbat is írni, nem csak mindig „mélyről”.. No, akkor  hát íme szőkeségem története, avagy botladozó blogolások – legalábbis a kezdet… :D Bevezető információként azért el kell mondanom, hogy annyira nem vagyok szőke (főleg,…

 „- Szerelemre elég a tört szív?- Hááát most egy egyketted kellene… az enyém mellé, mert az egész is fél, ha úgy nézzük.”Délutáni gondolatébresztő beszélgetés nyomán…Fél a szívem és fél talán… általában tényleg mindig decemberben él,…

  Az eszeveszett rohanásban mégis ki gondolta volna, hogy mi is lesz az egyik legszebb ajándék… persze a lányom csillogó mosolya és öröme, boldogsága, mely nélkül értelmetlen minden – de hát volt ma egy aprócska gondolat, valami, ami igazán nem pénzbe kerül, csak…