Az eszeveszett rohanásban mégis ki gondolta volna, hogy mi is lesz az egyik legszebb ajándék… persze a lányom csillogó mosolya és öröme, boldogsága, mely nélkül értelmetlen minden – de hát volt ma egy aprócska gondolat, valami, ami igazán nem pénzbe kerül, csak jószándékba, s melengette lelkem…
Ajándékot kaptam ma, illetve kaptunk – valaki megosztott velünk valamit, ami számára kedves… azért, hogy mi is tudjunk annak örülni, ami számára apró csodát jelent…
Nem tudom, csak őszintén köszönni, de a szavak ehhez is oly kevesek, a szívemben mindig marad egy kis hely számára fenntartva, egybekötve azzal a néhány pillanattal, mi kedves emlék marad bármit hoz az élet…
