Azt hiszem az idén nem készítek mérleget az eltelt évről.. nem mintha nem lenne mit sorba-számba szedni, nagyon is eseménydús volt ez az év… talán túlzottan is… Nagyon sok dolog történt velem, velünk, ki tudja melyik oldalra mutatna a mérleg nyelve, most azonban megelégszem azzal, hogy a jó dolgokra gondolok, egyébként is azt hiszem ezekből volt több.. :) Más dolog az, hogy ami rossz volt, az viszont nagyon…. Nem baj.. :) Hogyan is van? A lélek nem öregszik, csak tapasztal?
Miért számít az, hogy melyik oldalra kerül több strigula? Ne keressünk már újabb okot sírni... Persze, van ebben jó is, ha az ember visszanéz, rendbe szedi a dolgait, számot vet önmagával, elszámol a lelkiismeretével, tud új célokat kitűzni maga elé vagy rászánja magát az elmaradások pótlására – illő lenne emberi vagy éppen csak annak nevezett kapcsolataink terén is… viharvertségükön szelídíteni, simítgatni a ráncokat, melengetni a lelkeket… De ezt azt hiszem nem január elsejével kellene elkezdeni.. ma.. (vagy inkább tegnap talán... )
Lényeg az, hogy gazdagodtam – a lelki életem terén… sokat.. :) És ez jó… :) Megvonom a mérleget: olyan embereket ismertem meg, akik fontosak lettek az életemben, akik számítanak nekem és jólesik erre gondolni… Vannak persze „nagy”-nak titulálható dolgok is, mint például elindulni a nagyvilágba egy hatéves gyerekkel, lakást venni és ilyenek, kell ennek is örülni, de az igazi boldogság úgyis az apró örömökbe van csomagolva.. Kell az, fontos, hogy legyen kivel megosztani egy mosolyt, egy könnycseppet, e nélkül mit ér ugyan a luxus, ha közben belefulladsz a közönybe?
Persze azért biztosan én sem bírom ki számvetés nélkül, mindössze a kényszerűsége zavar… :)
És ha már a leltárnál tartunk - nagyon jó és elgondolkodtató kérdés, úgy érzem e köré kellene gyűljenek gondolataink: minek örültél ma?
