Mekkora hinni akarás lakozik egy gyerekben… mert már lassan szinte mindenki arról beszélt körülötte, hogy a Télapó és a Jézuska csak mese, a felnőttek veszik az ajándékokat, tegnap este mégis közölte velem, hogy ő azért mégis csak hisz a Télapóban és a Jézuskában.. és ez van..:D

Nagyon igyekezett.. és aggódott is, hogy vajon a Télapó nem nézi-e el a listát, mert hát ő jó gyerek, vajon biztosan fog-e neki csomagot hozni.. Mert hát a suliban volt amolyan „beöltözött” Mikulás, de az igazi, az mégis csak tegnap este kezdte osztogatni a csomagokat.. Ő hisz, mert hinni akar.. kicsit nehezen aludt el a nagy izgalomtól, a végén már „hallucinált” – csilingeléseket és télapó-hangokat hallott, de aztán csak sikerült.. nekem pedig a végén egy telefonra felébredni és csempésztevékenységet folytatni… sőt, még választhattam is: egy csizma az erkélyajtó elé került – a másik fél pár pedig a konyhaablakba.. biztos, ami biztos.. még netán véletlenül…. :D

Aztán persze reggel volt ám  sorsdöntő kérdés bele a nagyvilágba: vajon van-e valami a csizmában… volt, persze, aztán megnyugvás, csomagbontogatás az ágyban.. a végén pedig már kapkodni kellett, mert úgy eltelt az idő, kész kellett lennie, mire viszik… de azért össze kellett számolni, hány csomagot is hagy neki itt-ott a Télapó… mert hát kissé szenilis lehet, ha nem tudja megjegyezni, hol is kell neki igazán hagynia, így hát lerak minden szóba jöhető ablakban egy-egy csomagot.. persze dereng neki már a lényeg, de kimondani úgysem fogja.. addig még Télapó van, aztán már csak „mikulás-csomag”.. lassan kinőjük ezt is, de addig még egy kicsit mese és igazán gyerek marad… :)