Szeretem őket, úgy általában…
a zöldet, barnát, bordót, sárgát – van belőlük bőven mostanság. Legszívesebben hazahoznék egy naaagy kupacot, szőnyegnek, tapétának, függönynek, képnek – folyton tudni csodálni amit elfelejtünk néha..

Levelek – írottak s teremtettek. Kedvelem ezt az „ósdi” szokást is, ceruzával (és csak azzal) papírra, bár a 21. században élünk, nekem mégis így esik jól..
Levelek – a természet és gondolataink írott csodái. Bár néha utóbbiak átcsúsznak a „tárgyi bizonyíték” kategóriába – olvastam már jópár „szegénységi bizonyítványt”, de hát van aki „olyannak” születik.

Kedvenc helyeimre nem jutok el most sajnos, de néha le kell mondanunk dolgokról. Szerencsére ezek idővel pótolhatóak, de cserébe valami olyasmi fog történni a hétvégén, amit szintúgy szeretek.

Csinálunk valami újat, ami változást hoz a mindennapokba, legalábbis egy darabig, amíg meg nem szokjuk, hogy maradék fehér falfelületünk ismét kevesebb lett.. Halvány, pasztell ősz-színt kenünk rá, hiányzott már..