Karácsony előtt egy nappal kicsit nagyon elgyötörten az ünnepen gondolkodom. Azon, hogy ez is kezd lassan megoldandó feladat lenni, elveszíti a gyermekkorban átélt varázsát, amikor még nem az volt a fontos, hogy mi van a csomagban -vagyis hát az is-, csak legyen, legyen valami…

 Hááát írni nem könnyű… főleg ha így kezdtem ezt a blogot… az a helyzet, hogy a gondolatok nem egyeztetnek velem időpontot.. csak jönnek, megmagyarázhatatlanul, mint az érzések…. Hadakozhatsz ellenük, előbb-utóbb mégis újra előjönnek -bár addig is ott…

De mondd és mégis mi fajta kín ez és mi fajta csoda, mely a lelkünkbe fészkeli magát újra és újra, s minden nap ezt várod s féled szüntelen, és lassan-lassan beléd ég a félelem… és keresed napról napra, néha megállsz körülnézel s egy apró félmosollyal…