De mondd és mégis mi fajta kín ez és mi fajta csoda,
mely a lelkünkbe fészkeli magát újra és újra,
s minden nap ezt várod s féled szüntelen,
és lassan-lassan beléd ég a félelem…
és keresed napról napra,
néha megállsz körülnézel
s egy apró félmosollyal indulsz neki újra…
míg el nem fogy hited és csodád…
de ha mégis van ami visz tovább
egyszer majd ismét előtted áll….
