Hááát írni nem könnyű… főleg ha így kezdtem ezt a blogot…
az a helyzet, hogy a gondolatok nem egyeztetnek velem időpontot.. csak jönnek, megmagyarázhatatlanul, mint az érzések…. Hadakozhatsz ellenük, előbb-utóbb mégis újra előjönnek -bár addig is ott toporzékolnak a háttérben-, hogy ha még érzőképes állapotban vagy, akkor legyőzzenek….
Ha már semmi nem mozdít ki a lelki csigaházból, ha már semmitől sem vagy semmilyen, akkor már úgyis veszve van minden… csak az állandó időhiány az ami már számomra is egyre inkább unalmassá válik, de valamiből mégis élni kell....
Kicsit céltalanul írok most, mindig így kezdődik általában, aztán lesz belőle valami – vagy nem…:D … néha jó kicsit játszani a papírral… jobban esik arra írni… színek és szavak… hát igen… itt most így csak a zene marad…
Szeretek blogokat olvasni és néha, ha olyan hangulatom támad és időm is engedi, hát írogatok én is, csak úgy, a magam (és szűkebb környezetem) szórakoztatására… régóta így van ez már, csak azt sajnálom, hogy 9 évig nem írtam egy sort sem… tudom, hogy ennyi lemaradást nem lehet egyhamar behozni, de talán ha mostanság kicsit kipihentebb leszek, akkor tovább próbálkozhatom.
Kicsit nehezen szántam rá magam erre a blog-dologra, sokat nézelődtem és mégis még mindig úgy érzem, hogy lehet, hogy mégsem ez az én helyem itt… közszemlére tenni a gondolataimat, érzéseimet – bár írni szeretek, de ehhez aztán szerintem igen-igen meg kell választani a közeget… de végülis az is igaz, hogy megszoktam már: mindig mindenhonnan kilógok a sorból valamiért... jót mosolygunk általában ezen: háát, nem vagy egy egyszerű eset – de talán innen ered a nevem…:D
