Ismét kedvemre való zenére akadtam.. olyanra, ami mindig jólesik… jó kis nyugis zene, amit egy-egy eseménydúsabb (szoktuk „intenzív” jelzővel is címkézni…:D) nap után szívesen hallgatok… És ott volt egy szám.. a kérdésekről.. és mert igen.. ha csak egyet, és csak egyszer kérdezhetnél, akkor mi lenne az? Én mindig ismerni vágyom, szeretnék még többet és mindent, s nem hiába mondják, hogy minél inkább van tudása az embernek, annál inkább rájön, hogy ugyan semmit nem tud mééég.. s talán nem is fog… én mégis szeretnék… és folyton jár az agyam, én már megszoktam, s nem is bánom…

Félrerakom ezeket a dolgokat időnként, amíg engedik magunk.. mert itt vannak a másik igen fontos kérdések, az elsőszámúak, amikor kiderül, hogy Kicsi Kincsemet nem „kergette” a tanító néni ének órán miközben furulyázott, s nem is „kísérte”, hanem mindössze a „kánon” szó volt  ismeretlen imádott hétévesemnek – és az a legjobb, amikor ezen mindketten egy jót nevetünk és ezeket nem felejtjük el (ilyen örök poén marad a „szellemfogyatékos” is, i-tlenül…:D – mert aki átmegy a zebrán, miközben piros a lámpa, az biztosan az, mindössze ez akkor kellemetlen, ha az illető hallja is az őt illető jelzőt…:D), fontos amikor este az ölembe ül és beszélgetünk vagy éppen az asztalnál – vagyis hát ő aztán folyton beszél, csak győzzön az ember válaszolni… és mondhatnám széles vigyorral, hogy ugyan nem tudom kire ütött ez a gyerek, hogy folyton mindent tudni és érteni akar és nem szegi kedvét a kudarc, mindössze ha én feleannyit beszélnék, akkor már rég elkopott volna a nyelvem, kihűlt volna a gyomrom talán, szóval mégis csak ő a legfontosabb és az a mosoly és csillogás….

De néha azért előjönnek a „kevésbé” fontos dolgok, hogy mi lesz vajon és hogyan és bárhogyan, de mindenképpen miért... :) Tudom én, hogy körülöttem mindig zizis valami, és a nyugalom nálam nem igazán sokat tanyázó vendég, s ha túúúl nagy a csend, akkor már nagyon ééélni vágyom, bár ahogyan „öregszem” (jajjj, már hallom előre… :D) szóval azért vágyom a nyugalomra is, és az úgymond család is hiányzik, a hiányzó egyharmad, s aztán ki tudja milyen törtekkel írjuk fel az egyenletet, melynek megoldása úgyis csak egy van…