Nem szeretek egyedül lenni, de néha muszáj – aztán pedig rájövök, hogy nem is olyan rossz (persze csak ha rövid időről van szó…), erre is szükség van néha. Tudom is, csak mégis… Rengeteg dolgot lehet csinálni, amire máskor nincs lehetőség, aztán a végén még ki is derül, hogy majdnem kevés is az idő.. de jobb így, legalább legközelebb sem fogok unatkozni.. :D

 Most legalább utána tudtam nézni a bonsai-ok gondozásának – szeretnék rá vigyázni, kedves nekem.. és így lehetett kicsit kalandozni, olvasgatni.

Szeretek elmerülni számomra eddig ismeretlen dolgokba, valami újat tanulni.. ilyenkor aztán nem is mindig szeretem, ha (túl sokat) segítenek közben (de a szándékot nagyra értékelem... :)), jobban tanul az ember, ha maga jön rá arra, hogy mi hogyan működik.. az egyik ilyen dolog volt a css szerkesztés, aminek már éppen ideje volt és szemmel látható változást hozott a blogomon.. :) eközben megvívtam a magam kis harcát egy nagyon vagány képszerkesztő programmal is, kár, hogy csak a 30 napos próbaverziót sikerült letölteni.. :D de tetszett nagyon az egész, igaz 4 órácskát vett el az estémből (és néhány évet az életemből), de nagyon megérte.. :) ilyenkor tudatosul az emberben percről percre, hogy milyen kis dolgoknak is lehet örülni.. :) képeknek, színeknek, néhány beszerkesztett sornak, amitől valami új lesz.. :) tanulás, aaaalkotás öröme.. :D

És hát nagyon jókat sikerült „bambulni”.. válaszokat találni és kérdéseket fogalmazni. Döntést hoztam, hoztunk, de hát ez közel sem annyira egyszerű, mint ahogyan gondolnánk.. tudtam én, hogy nehéz lesz, de ahogyan telik az idő, egyre inkább érzem az elhatározás súlyát… Sejtettem, hogy így lesz, ekkora dolgot nem minden nap vállal fel az ember. Januártól visszaszámlálás kezdődik, felrúgom az eddigi életemet, újat készülök/készülünk kezdeni. Ebben már van ugye rutinom, ez viszont most több szempontból is más. Nem könnyebb, nem nehezebb (na, jó, talán egy picit), inkább nagyobb dolog. Felvállaltam, hogy hiszek még a jóban és a hit oltárán felégetem eddigi életemet. A távolság mindig relatív. Új város, új emberek, új munka, új otthon, új család. Csak elindulni nehéz innen, ott már nem leszünk egyedül..

Nem félek, nem vagyok kétségbeesett, nincsenek kétségeim, mindössze igyekszem felkészülni a jövő évre.. ehhez is kellett ez a kis egyedüllét, rendet tenni „falakon” belül és kívül.. nehéz év lesz, de hát mindig az és az ember úgy gondolja, hogy mindig akkora terhet vállal fel, amekkorát el is bír.. remélem így lesz és a nehézségek biztosan arányosak lesznek az eredménnyel.. :)  Viszont addig még ott vannak a „dolgok”..  kicsit közelebbről belekukkantani egymás családjának életébe, mert ugye ezt még kihagytuk eddig.. édsanyám tett is erre egy vicces megjegyzést – úgy vette észre, hogy már nagyok vagyunk és döntésképesek.. :D ez mondjuk így igaz.. :D

Előttünk áll még azért rengeteg új, ami egy felnőttnek is éppen elég, nemhogy egy gyereknek.. ez (Kisszívem) annyira leköt, hogy nincs időm általában a saját gondolataimra, pedig azokkal is foglalkozni kellene, illetve a még előttünk álló megoldandó problémákkal.. Kompromisszumokat kell kötni az élettel az álmok és lehetőségek terén.. talán ez az, ami a legnehezebben megy, mert néha hajtanám a dolgokat, haladjunk, menjünk, előre, csakis előre és minél hamarabb.. a megfelelő tempót általában is nehéz megtalálni, de mostanában nagyon kényes témák körül mocorgunk.. És hát ami még előttünk áll.. arra azt hiszem nem is lehet felkészülni igazán, de az "egyebek" mellett számíthatok némi hivatalos herce-hurcára is, valahogyan a hátam közepére kívánom.. csatáztunk már eleget, de tudom, hogy a legnagyobb harc még ezután jön.. igazság szerint ettől tartok a legjobban.. jogi segítség ide vagy oda, egy eszetlen ex nagyon meg tudja nehezíteni az ember életét.. vannak dolgok, amikkel nem lehet nem foglalkozni, ha már gyerek is van.. ő mindig a vesztese lesz ennek az ügynek.. de remélem, hogy minden úgy alakul majd, ahogyan szeretnénk és a rózsaszínű tündérmesékben meg van írva..