Aki ismer, az tudja, hogy ez a munkahelyemet jelenti… az igazi családom.. az mááás kategória.. :) Szóval itt jöhetnek az idéző-, meg a gondolatjelek… de mégis, valahogyan tényleg úgy érzem magam.. hangos, zajos, érzelmekkel teli, sokszor vígjátékba illő szerepekkel…

Iszonyat dühös voltam ma… hangot is adtam neki, pedig ehhez már tényleg kell valami igazán nagyot produkálni.. (bár egy decemberi eset igazán megtanított arra, hogy jobb, ha  kiadom magamból, ami bánt, mert ez a folytonos „inkább nem szólok”, „persze, hát…

  Apa és fia a buszon. Ismerem őket látásból évek óta, a kisfiú a lányommal egyidős lehet… most szintén elsős.. reggelente egy megállóban várjuk a buszt, s most kivételesen ugyanarra is szállunk fel… Leülnek előttem, én a hátuk mögött állok. Gyors reggeli…