Tájkép csata előtt – most írhatnám, hogy közben…

Csatát nyertem, háborút nem - ez egy olyan háború, ahol csak vesztesek vannak… nincsenek győztesek, de a veszteség mértéke csak rajtunk múlik..

Hosszú lesz még ez, talán olyan „százéves háború”, de kicsit megkönnyebbültem, hogy most ezen már túlvagyunk.. A béketárgyalások nem jártak sikerrel, de a békegalamb még túlélte az eddigieket..

És azért annyi minden van, ami kárpótol a sérelmekért..

Kicsi Kincsem… úgy a mindennapokban.. és egy szegedi út, ami egy életre szóló pozitív élmény marad neki is… jólesett kicsit kizökkenni a mindennapokból.. és örülni, büszke lenni rá nagyon, mert ismét elértünk valamit..:)

És hát a család, barátok, szóval panaszra nincs okom, max. most kicsit megint elgondolkodtam.. Írni sem volt kedvem mostanában, nem lehet mindig..

Mert ha mindennek van értelme –néha az, hogy nincs is-, akkor most ebben is meg kellene találnom, hogy mi a tanulság. Csak hát az események nem mindig tartják a mi tempónkat, szaladnak, csak győzzem utolérni őket és magam… Ezek a konfliktusok, kiélezett helyzetek biztosan mindig tartogatnak nekünk valamit, amit észre kell venni, ami irányt mutat azzal kapcsolatban, hogy hogyan tovább holnap és azután.. Legalábbis nekem eddig úgy tűnt.. Azt is megtanultam már régen, hogy nem minden(ki) az, aminek látszik és hogy az élet a kiragadott pillanatok mögött bújik meg… De most néha tanácstalan vagyok, bár igyekszem türelemre inteni magam.. talán holnap sikerül is..:D