Csodára várni tudni kell. A csodát akarni kell… S ha már valamiért tenni nem tudunk, akkor úgyis csak ez marad… bízni és várni… Nem hiszek vallást vagy isteneket, csak a csodát.. -na, jó, ha belegondolok, akkor nem olyan egyszerű ez, de ez más téma... :) - hogy ki teremti? Oly mindegy nekem már... csak legyen...

És ha olyan dolog áll előttünk, ami nem csak jóval kecsegtet, vagyis hát nagyon kétesélyes a játszma (van ilyen ez életemben mostanság bőven), mennyire kívánjuk, várjuk azokat az unalmas hétköznapokat, amelyekben nem történik semmi, csak a mókuskerék, s néha elfelejtjük vagy nehezen találjuk az apró örömöket is, amikor olyan unott szürke és egyhangú minden, hogy az ember legszívesebben felrázná a világot, hogy hééé mindenki, éljünk már kicsit… milyen jó lenne, ha most is ilyen nap lenne és nem várnánk a holnapot s a holnaputánt..  ennyire…

Pedig nem is, s alig, de néha úgy hiszem ez mégis kicsit több és már baráti rég, s kik szívünkhöz ki tudja miért, okot nem keresek rá -talán itt jön a hirtelen felindulás- közel állnak, hát szeretnénk magunkból adni, s tőle még kapni kicsit, sokat, őszinteséget, jó szót, viccet, néhány vidám percet, örömöt, boldogságot,  s valami ösztönös bizalmat, még ha csak játék is az egész, mert jó hinni abban, hogy ettől szebb az élet talán…