No, ezzel kicsit mínuszban vagyunk. Talán még a gyerek tartja a szintet kettőnk közül, engem azonban sehogyan sem kap el ez a néha kissé szentimentális hangulat. A mai karácsonyi félévzáró értekezletünk után pedig még inkább távolodott ez az érzés..

Ismét nagy lemaradásokkal küzdök, és úgy érzem ez most rosszabb, mint tavaly, mivel idén kicsit előrébb hoztuk a karácsonyt – nálunk már 20-án jön a Jézuska, hogy mindenkinek jusson a gyerekből. És hát mert a távolság nagy és nem csak Kicsi Kincsem számít gyereknek, mi, felnőtt kategóriában utazók is azok vagyunk valakinek. A Szentestét kettesben töltjük azért, ezt még mindig meghagytuk magunknak. Érdekes összességében, ahogyan belegondoltam, viszont a tervek szerint már nem túl sokáig leszünk így.. úgymond össze-vissza.

De legalább az Aprónépnek megvan az ajándék és már a csomagolópapírt is sikerült tegnap becsempésznem. Már csak csomagolni kell valamelyik éjszaka.. Hinni akar még a csodákban, nem veszem hát el tőle… maradjon minden még a régiben. :)

Kicsit húzós így, hogy sok a munka és összefolynak a napok, de azért igyekszem. Illetve igyekszünk.. készülnek a kézzel gyártott képeslapok (ez nálunk elmaradhatatlan lett az utóbbi években), ha nem sikerülne őket postán eljuttatni, akkor majd személyesen adjuk át őket. Talán egy kis süti készítéstől jobban elragadna a karácsonyi láz, egy kis fahéjillat mindig jót tesz a lelkemnek, meg a kókusz és a dió, mák persze.. Viszont nincs még egy icipicike hó sem.. És energiám sem lassan már az ilyesmire, az a tavalyi klónoztatásos felvetés idén is aktuális gondolat… sőt..:D
Viszont a Jézuskának a karácsonyi kívánságlistám megírásához még volt erőm.. bár az nem volt nehéz..(L)