Na, meg a remény rabjai… - mert hát az az ember..  És valóban.. milyen igazságtalan az élet.. arra várunk, akire úgymond nem kellene, próbálkozunk, a végsőkig, mert remélünk és nem hallgatunk a józan észre – szerintem nem önbecsapás ez – hiszen én is…

Szeretem, ahogyan az ég dühöngve lázad.. ilyenkor legszívesebben az ablakban lógok, bár az igazi mégis a szabad ég alatt – elismerve minimális ésszerűségét az ötletnek.. A tegnapelőtt este különösen kedvezett nekem.. olyan is ritkán fordul elő, hogy önként feladjam a…