Úgy érezzük hisztizünk… pedig nem.. sok, ami sok néha.. sok egyedül, sok lehet néha minden és bármi…sok a hétköznap és sok a nagy feladat… és néha gördít az élet elénk néhány megoldhatatlannak tűnő akadályt…És van úgy, hogy néha futunk…

 Hááát az is megesik. És nem csak úgy, mint amikor a kedves „kollega” szól, hogy a pénteki munkaidő végén még lenne egy kis dolog – és már mennék és majdnem a sírás vesz elő… van ennek egy jóval poénosabb oldala is… Először is úgy…

 Könnyebb annak, akinek jönni kell.. és aki megy végül…  Várakozni…Egyedül várok. Magam vagyok a gondolataimmal, érzéseimmel, kimondott és kimondatlan kérdéseimmel. Egyébiránt úútálok várni. Bár ez más. Más, a megbeszélt idő előtt már számolom…