RitaVeronika:
Nahát nem lehetett már akárhogy hozzászólni...:)
Szóval csak az utolsó mondathoz reagálnék így, jó... (2009.10.14. 16:12)No, ennek is eljött az ideje..
Rita:
Jaj, igen, igen, igen és igen. Főleg az utolsó két bekezdés. (2008.07.30. 19:26)lezárni...
Rita:
Az első pár sor akár rólam is szólhatna. Pedig mikor ezt írtad nem is nagyon beszéltünk. A sors fi... (2008.07.25. 12:20)Várakozások és próbálkozások..
Rita:
Nem fog rosszul esni, ha ezt a dalt én is felteszem a blogra? Nagyon imádom, de nem szeretném "ell... (2008.05.18. 22:17)tájkép csata előtt...
Számomra nehezen megérthető dolgokkal birkózom néha.. időről-időre.. rendületlenül.. „nemszeretem dolgaim” egyike, de ezt már úgysem növöm ki. Jó lenne érteni, már csak azért is, mert akkor talán tudunk ellene tenni. De dolgokon változtatni más akarata ellenére nem lehet. Mármint persze csak ha nem saját berkeken belül gondolkodunk változásokon. S mindezt nem is tenném, ha nem érintené a mindennapjainkat és nem lenne olyan sokszor keserű a szám íze. Néha kényelmetlen a reménytelen csatákat nem feladni - magam sem tudom miért..
De újfent másik csodát is teremtett a tegnapi nap: ekképpen (levél) bocsánatot is lehet kérni. Ezzel viszont csak egy apró gond van: már immunis lettem rá..
Azonban evezzünk inkább vidámabb vizekre, lehet írni újabb apró boldogságokról is.. ideje lesz már.. csak mégis könnyebben vagyok túl egy-egy nem túl egyszerű napon, ha akad egy darab papír..