Utolsó hetem töltöm... Kezdek éppen ezen merengeni, amikor persze megint minden nem úúúgy....

Utolsó hét, utolsó napok, elköszönések, visszatekintések, pillanatképek, emlékek... csomagolok - nem csak a lakást...
Kihasználjuk az utolsó nyugodtabb órákat, beszélgetünk kicsit és valahogyan még mindig olyan meseszerű, nem valóságos, hogy már csak 3 nap... aztán vége.. vagyis hát.. nincs vége, csak másképp...

Az "ünnepélyes", össznépi elköszönésem általam tervezett forgatókönyve is egy tollvonással át lett húzva.. de nem gond, elmondtam csak úgy, spontán, hogy mit gondolok (na, jó azért nem mindent..:D )

De hogy ma.. ma... nem gondoltam volna... elteszem emlékbe.. fotóztunk sokat és kedvesek az ajándékok is.. igaz, hogy volt közte olyan is, amit "kaptam is meg nem is", de végleges formájába kerül a héten.. :) Ezért éreztem én, hogy nehéz lesz, nagyon nehéz és jobb is még nem belegondolni. Még talpon kell lennem egy darabig, majd két hét múlva ráérek meghatódni és vörösre bőgni a szemeimet...

Nehezen haladok a pakolással, valahogyan most más.. pedig várom már igazán a közös életet, de nagyon hozzám nőttek az itteni dolgok... Emberek. És igen, ŐK nagybetűsen...