Azt hittem lesz egy nyugis kis estém... :) hát nem jött össze... :D
úgy terveztem, hogy lesz egy msn-mentes estém... ki-ki miért, de sehol senki.. szóval azt gondoltam, hogy végre behozom az összes lemaradásom (emilek) és vééééégre kialszom magam egy hétköznap este is... ezzel szemben... úgy hallottam, mintha csöpögne a csap.. de hát nem volt nehéz meggyőződni róla, hogy nem.. áááá... neeeem... ennél sokkal jobb... cserélve volt a konyhabútor.. nem régen, úgy két éve, így vettem már a lakást.. még az a szerencse, hogy a fal és a szekrény között van egy szűk 10 cm-es hely (ezen épp befért még a kezem)... kiderült, hogy több, mint valószínű anyám az alsó szomszéd miatt csuklik, mivel egy gyönyörű kis tavacska keletkezett a konyhabútor alatt... valószínű, hogy amikor cserélték a szekrényt, akkor rosszul csináltak valamit.. ott, ahol a falból érkező cső csatlakozik az új csappal (mindez a mosogató alatt), no onnan jött a csöpp-csöpp hang... persze hát háromnegyed 9-kor felhívtam apámat, hogy ugyan jöjjön már holnap és én pedig fél tízig nem csináltam mást, mint bevackolva magam a mosogató alá egy lavorral és két jobb sorsra érdemes törölközővel, itattam fel a vizet... biztosan jól nézhettem ki… és a helyzeten már a végén csak mosolyogni tudtam.. eszembe jutott, amikor régen egyszer egy ééérdekes/izgalmas/könnyed/vicces beszélgetés során éppen ezt a helyet próbáltuk megosztani… valakivel.. :)

szépen alakul a hét, mondhatom.... de ha még mindig nem kapott el a sírógörcs, akkor nincs nagy vééész... Azt hiszem ma este már semmi komolyság nem fér belém… néha muszáj ezt.. :)

a komoly dolgokat elküldtem aludni, én pedig maradtam csak így, mert ezt a napot eldönteni, hogy milyennek soroljam be.. igazán nem egy éjszakás feladat lesz...

szóval ennyit a ma esti értelmes gondolatokról és blogolásról... :)